Az első fasiszta?

Amiben érzésem szerint Lévai Júliának igaza van (Hamis a lista, ÉS, 2024/10., márc. 8.), az Bartus László koncepciójának az elutasítása, tehát hogy az „egész államot nevezte fasisztának”. Ahol élnek és dolgoznak ellenzékiek, ahol mindnyájunk örömére megjelennek független sajtótermékek (ÉS!), arra az országra nem lehet egyszerűen rásüt­ni ezt a jelzőt. Egyetértek Lévaival, Bartus célja ezzel, hogy ne vegyen tudomást az ellenzéki szellemről, ahogy szépen írja, a „belső szuverenitást őrző hazai törekvések”-ről. (Igen, ezért vagyunk, és ezért vagyunk itt!) Hogy ezzel Bartus célja a hazai értelmiségiek megosztása lenne-e, azt nem tudom. Én inkább részben tájékozatlanságot, illetve a messziről üzenő ember nagyotmondását gondolom mögötte.

Lévai Júlia cikke utolsó részében Orbán etnikai elfogultságairól szól – furcsamód Bartusra jellemző keménységgel. A hungarizmus magyarra fordításával (magyarizmus!) próbálja enyhíteni, mit gondol a rendszer etnocentrizmusáról. Én ebben a kérdésben is nagyobb megfontoltságot javasolnék. Mert valóban ezerrel tolják a törökös vonalat, ódákat zengenek különös nyelvünkről, de náci típusú fajelméletről, a magyarok „származási magasabbrendűség”-éről tudtommal Orbán Viktor még nem nyilatkozott.

Ungváry Rudolf írásait a mai magyar állam jellegéről már élvezetesebb olvasni Bartusénál, mert pontosan és finom érveléssel próbálja alátámasztani mondanivalóját. A fasizmus új arcáról c. írásában (ÉS, 2024/12., márc. 22.) is így tesz. Mégis zavarba ejtő, mert nem választja el világosan az olasz – eredeti – mintát a nemzetiszocializmustól. Csak mellékesen hozza szóba a nácizmust, de alapvetően az olaszos fasizmus újbóli felbukkanásáról ír. Nem is írhat másról, mert hitleri típusú rendszer aztán végképp nincsen sehol a kontinensen. Hogy Mussolini rendszere hová fejlődött volna a nácik nélkül, nem tudjuk, de azt talán leszögezhetjük, hogy a duce agresszivitása a biztos támogatónak vélt német hátország miatt lépett túl minden határon. Amivel csak azt akarom mondani, hogy a fasizmus sorsát a nácizmus határozta meg.

Magyarországon a legszélsőségesebb diktatórikus rendszerek csak külső segítséggel tudtak tartósan hatalomra jutni: a nyilasok a náci megszállás után, a kommunizmus pedig szovjet exportcikként érkezett. Az ország belső fejlődésében én ma sem látom azt a tendenciát, hogy „saját erőből” totális diktatúrát tudna létrehozni. A rendszer nevezéktani besorolását hagyjuk meg a jövő történészeinek. A fasisztoid mutáció ugyanúgy nem mond semmit, mintha azt mondanánk, Orbán Viktor bonapartista rendszere demokrata mutáns.