Unokáink látni fogják

Nem szeretnék Bárdos Péter unokája lenni, mert amit elmond neki a jövőről (Bokrost olvasva, ÉS, 2024/10., márc. 8.), az inkább (tiszteletre méltó) vágyálma, mintsem a valós történéseken alapuló extrapoláció. S így megtévesztő. Mert sajnos nem igaz az, hogy a nacionalizmus vagy a vallási megosztottság csökken. A jelenben folyó két borzasztó háború erre mutat. És remélhetőleg az iszonyatos vérontást valamifajta módon meg lehet szakítani, de az ellentétek a szemben álló felek között olyan mértékűek, hogy nem valószínű, hogy az elkövetkező évszázadban megszűnnek, így a vérontás bármikor elkezdődhet újra. Legalábbis ebben a kapitalista világban. A szocializmus világán belül nem voltak tartós összetűzések nemzetek között, de vallásháború sem. De túl a nemzetközi viszonyokon, a világ népességének legnagyobb problémáit a kapitalista világrend nemhogy megoldani, de csökkenteni sem tudja. Itt elsősorban az erőforrások (nyersanyag, energiahordozók) optimális hasznosítását szokták emlegetni, valamint a környezetvédelmet, ezeket a profitérdekek felülírják. De vannak ennél közelebbi problémák is, amelyeket a kapitalizmus nem tud kezelni. Mindjárt itt van a jövedelmek polarizálódása, amely a demokrácia alapjait kérdőjelezi meg mind eredményeiben, mind pedig a jövőbeni kivitelezési potenciáljában. De ennél közelebbi probléma az egészségügy és az oktatás. Kiderült, hogy az ember legfontosabb szükségleteit nem lehet piaci alapon kielégíteni, mert nem lehet kereslet-kínálat szeszélye. Nem elfogadható, ha az utcán hagyjuk, aki szegény, vagy nem kap gyógyszert, aki nem tud fizetni. Ugyancsak igazságtalan, ha a hátrányos helyzetű családok gyermekei nem tanulhatnak, mert nem tudják kifizetni a tandíjat vagy az albérletet. És akkor megint csak előjön a társadalmi mobilitás, ami minden demokrácia alapja. Mindezt a szocializmus meg tudta oldani. És ez fontosabb, mint a modern vonalú személygépkocsi vagy a tengerparti nyaralás Arubán. Szerencsére ezt már az Egyesült Államokban is sokan felismerték, és túlzás az, amivel Bárdos Péter az unokáit traktálja, hogy ott nemigen mutatkozik igény és hajlandóság a rendszerváltozásra, mert a választások arra engednek következtetni, hogy az állampolgárok nincsenek megelégedve a jelenlegi igazságtalan helyzettel. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a Föld lakosságának túlnyomó többsége nem a fejlett kapitalista országokban él. De elég itt körbenéznünk, ahol a kapitalizmus lényege, a magántulajdon gyarapítása a hatalom legfőbb célja, és azt tapasztalhatjuk, hogy a kapitalista viszonyok között minden határon túl meg is valósítható, fittyet hányva bármifajta jogszerűségnek, emberi méltóságnak, a tömegeket tudatosan hülyítve és félrevezetve. És a társadalmi mobilitás, az oktatás, az egészségügy színvonala nem Orbán színre lépése óta romlott, hanem a rendszerváltástól.