Az „elfajzott” Nordau
FEUILLETON - LXVII. évfolyam, 30. szám, 2023. július 28.Kétségkívül az egyik legikonikusabb pillanat a Doktor Faustusban, amikor Adrian Leverkühn közli Serenus Zeitblommal, miszerint visszavonja az emberiségtől Beethoven egyik legragyogóbb művét, a Kilencedik szimfóniát. Pontosan tudjuk, hogy ez szimbolikus gesztus, és a kijelentésnél sokkal többet ér. Leverkühn/Thomas Mann egy olyan téboly közepén élve, amikor a normális lesz elfajzottá, a degenerált normálissá, amikor a középszer, a félresikerül üli győzelmi lakomáját, amikor a tehetségtelenség hihetetlen lehetőséget kap, az aljasság nyugodtan kiélheti minden alantas vágyát, amikor a nagyság sárdobálása a kisszerűek által napi rutinná válik, nos, akkor már ez az emberiség nem érdemli meg a Schiller An die Freude szövegére írt nagyszerű dallamot. „Visszavonatik”. Az emberiség méltatlanná vált Beethoven zenéjére.
Hogy jön ehhez az éppen 100 éve elhunyt Max Simon Nordau? Ki ez a talán kevéssé ismert furcsa szerzet, akinek nem is a tevékenysége, hanem egyik kifejezése vált igazán ismertté?
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.
